15:42

Teljesen ki vagyok akadva!
A kiakadásom oka, pedig a nemtörődöm szülői magatartás!
A helyzet az, hogy a leánykám, a legidősebb, most 9. osztályos,
azaz a szakközépben elsős.
Osztály létszám 3o.
Ebből a 3o gyerekből, annyian állnak bukásra, hogy közölték
az osztállyal, hogy ne számítsanak arra,hogy jövőre is lesz hova járniuk!
Ugyanis, ha az osztály létszám nem éri el a 18 főt, akkor nem indulhat!
Akkor sem, ha az osztályban maradt gyerekek, értelmes, okos, tanulni,
érettségizni akaró fiatalok.

Az ember lánya szülőként próbálja a problémát logikusan, higgadtan,
megközelíteni. Első körben azt nézi, mit tehet a gyermekéért.
Mit tehet akkor ha tényleg szétszabdalják az osztály, értelmesebb,
megmaradt /nem megbukott/ tanulóit.
Nos, lehetőség semmi, legalábbis akkor, ha tiszteletben tartod a gyermek
kívánságát, miszerint ő érettségizni akar, - márpedig akar(!) - ráadásul még
a választott szakmához is ragaszkodik!
Történetesen a választott szakmában itt a városban, csak szakiskolába
mehetne, érettségi nélkül. Vagy mehet érettségiző osztályba, de egészen
más szakterületre. Ha ragaszkodunk az eredeti verzióhoz akkor,
más iskola, más város...

Én csak arra lennék kíváncsi, hogy hol vannak azoknak a gyerekeknek a szülei,
akik, már a félév óta nyilvánvalóan tojnak a tanulásra!
Nem csak a saját jövőjüket veszélyeztetve ezzel, hanem a társaikét is!!