Egy kis ízelítő Kétszer című regénykémből hátha meghozza valaki kedvét....
- Légy szíves segíts..- megyek szobába kikapom a szekrény aljából a két kedvenc fekete cipőmet és az orra alá dugom, nem kicsit lepődik meg...
- Miben is kellene a segítségem?
- Melyiket vegyem fel? A feketét? - válaszol tanácstalanul.
- Azt én is tudom de melyik feketét? - Ja! Akkor ezt.- bök ugyanolyan tanácstalanul az egyikre,
- Jó! - válaszolom és felveszem a másikat, ez egy régi játék a lányaimmal, de most
azért a másikat választom mert amíg mezit láb ácsorogtam mellette, nem tudtam nem észrevenni, hogy legfeljebb a hónaljáig érek. Ennek a cipőnek valamivel magasabb a sarka, de még így is pici vagyok mellette.
- Nők.. - morogja az orra alatt, biztos az a reakciója a választásomra...
Felőlem indulhatunk, - sürgettem, muszáj volt, mert a közelsége a szűk előszobámban
igen erősen zavarba hozott, márpedig én utálok ott lenni...
Némán mentünk le a lifttel, amikor kiértünk a lépcsőházból, megkönnyebbülten sóhajtottunk fel egyszerre.
Meglepetten ránézek, ugyanakkor amikor ő rám... - megint azt látom a szemeiben amit az én bulimon, ugyan azt a vén bölcsességet. Bár most mintha valami más lenne!
Határozottan más valami, de nem tudom mi az.
Egy fekete kisbuszhoz vezet, nem tűnik holmi ócska vasnak, - meg ne kérdezze senki milyen autó az, mert csak annyit tudok az autókról, hogy négy kerekük van... asszem!
Kinyitja nekem az első ajtót.
Nem vagyok benne biztos hogy jó ötlet egész Párizsig mellette ülnöm...
Beszállok, félelmeimet nem osztom meg vele, hülye lennék
Megkerüli az autót, úgy mozog mint egy nagymacska, felségesen és nesztelenül, valószínűleg meglátszott az arcomon, hogy kavarognak a gondolataim, mert megkérdezte:
Minden rendben? - közben úgy nézett rám, hogy legszívesebben elmenekültem volna.
Miért nem lehet ez a kölyök húsz évvel időseb?
- Becca! - a nevem egészen új értelet nyert a hangjától...
- Becca, jól vagy?
- Mi? Ja,persze csak elbambultam... nagyon szép ez az autó - na puff, pont a kocsiról kell beszélnem?
Hagyjuk ez csak egy bérelt vacak.. - hálásan nézek rá amit azonnal észre is vesz,
elmosolyodik.
Jesszus! Meg kellene mondanom neki, hogy ilyet többet ne tegyen!
- Biztos volna jobb témánk is mint az autók. - ezt mondta... egy pasi!
- Mondjuk semleges talaj? - kérdezem
- Legyen de te választasz...
- Van ebben az „ócska vasban” zene? - kérdezem tényleg biztonsági beszélgetésre berendezkedve.
Hihetetlen finomsággal, nyúl a lejátszó felé, hogy elindítsa.
- Nem gondoltam, hogy ma „zenézni“ fogok, ezért csak ez van.. -már szól is a Hair
Aquariusa. Nem bírom megállni, együtt énekelek velük, nem szól, de látom, hogy halványan mosolyog...
- Látom szereted - mondja a mikor vége a számnak.
- Igen, bár nem ez a kedvencem...
- Nem? Ahhoz képest kívülről fújod, mi lett volna ha a kedvenced szól?
- Mindent kívülről fújok amit egyszer hallottam már, amúgy ugyan ez lenne a kedvencemnél is, nem bírom befogni a számat ha szól a zene.
- Megtudhatom mi a kedvenced?
- Erről a lemezről a 4. 5. 0.0.! - érdekes dolgok játszanak az arcán, döbbenet, elfojtani próbált mosoly.
- Nekem is! - tudom, hogy igazat mond.
- Akkor halljuk! - és lőn...
- Edward! Kérdezhetek valamit?
- Hmm?
- Miért nem indulunk el?
