hajnal 3:56

Háztáji


Az előbbi szomorúság után vidámkodjunk kicsit... 


Ime a házunk tája négylábúi, érkrzési sorrendeben,
Elsőnek jött hozzánk Gizzella Gizmov Gizmovics 
röviden csak Gizi. Ő házi macska, törpe...
Na nem genetikailag, hanem családi cserbenhagyás
okán - az anya állat valamiért elhagyta, már majdnem 
éhenhalt, amikor az anya macska gazdája úgy
döntött, hogy "humánusan" elaltattatja az
állatorvossal (ekkor jöttünk mi.. és vittük, azaz hoztuk) -
nem tudni hány nap maradt ki neki a gondoskodásból,
de soha nem érte utól magát. Igy hát maradt törpe..                                                                                                                            

Másodiknak érkezett Zafrina. Az angol bullterrier,                                                                                        Ő sem tenyésztőtől, átlagos körülmények között került hozzánk.                                                                        Egy szaporítónál, 70x70 ketrecben tengette az első egy évét,                                                                          amikor nem egészen 11 hónaposan(!), világra hozta az első kölykeit,

azokról kiderült, hogy nem "első osztályúak" - vajon miért nem? 

Addig sem volt neki arany élete, de azután mivel feleslegessé 

vált -mert ugye szaporításra nem jó - állandóan ütötték- verték, 

éheztették.

Tavaly januárban szerencsére feltünt valakinek, hogy az az idióta

( itt állatot akartam mondani, de az sértő lenne... az állatoknak)

hogyan bánik a kutyákkal, eljárást indítottak ellene, Zafrinánk

előszőr az Illatos úti telepre került, ahol két hét után elaltatták volna,

de valaki szólt a BBT-seknek, - róluk a köviben -  hogy Bulli van 

a telepen, ők azonnal elhozták...

Első dolguk volt kivizsgáltatni az állatorvossal, jött is a vidám hír,

pont időben(!) pár nap és éhen hal, a fajta adott súlyához képest

17 kg-al kevesebbet nyomott, azaz hiányzott a testömegének több 

mint a fele(!) A bőre tele volt kiütésekel, felfekvésekkel, a mozgás 

hiány miatt szinte semmi használható izomzattal nem rendelkezett.

Öt hónapnyi orvosi kezelés, fokozatos ételhez szoktatás,

szocializáció, és izomépítgetés után, úgy döntöttek, hogy a kutya 

örökbe adható...

Ekkor jüttünk mi!

Nem kevés utána járás, telefonos megbeszélés, oda-vissza ellenőrzés,

(mi a kutyát, ők a kutya majdani körülményeit) után, tavaly juliusban 

megérkezett Zafrina...

Hát mit ne mondjak, rengeteg probléma volt vele. Az egy év alatt keményen

belevésődött félelmet és bizalmatlanságot, hosszú hónapok munkája

 és következettesége, tudta csak kimosni az agyából, arról nem

 is beszélve, hogy pár nap után, mikor rájött, hogy nem oda került 

vissza, ahonnan elhozták, - bizalmatlanság ide vagy oda - már nem 

csak tőlünk félt de attól is , hogy elviszik innen.

Egy darabig szabályos huza-vona volt minden séta...

De eltelt pár hónap, és megtanult bízni... Bennünk!

Olyan mint egy angyal, nem egy zseni, de igyekszik...

Nem adnám semmiért, és ha újra kellene kezdenem,

a már átélt,, nem kicsit nehéz tapasztalatok után is 

újra belevágnék..