éjjel 2:11

Jó reggelt!

Kiegészíteném, kicsit a tegnapi program eltűnést, az utána következőkkel...

Miután órákig tartó nyomozás, után sem találtam meg,- a friss, feltőltésre
váró fejezeteket-  söt, a gép elkezdett nagyon furán viselkedni- állandóan
leállt, mint akinek nincsen kedve dolgozni.
Döntöttem, gyorsan elrendezem a neten az elrendezni valómat,
és össze csomagolom a drágát, és irány a Szakember!
A tervem már itt kudarc gyanús volt, nem igazán tudtam a dolgaimat
elrendezni, mert a rendszer sztrájkba lépett- azt nem közölte miért sztrájkol...
Egyszerűen összeomlott, mint egy kátyavár.

Ezen a ponton már ment az éles relax- mély levegő.. kifúj, mélylevegő... kifúj.
Igyekszem nem agytubit kapni...
A laptopot bezsúfolom a táskájába, az összes kacatjával együtt, a gyerkőcöket
utca képessé teszem, elindulunk...
Az aranykezű Szakink, alig 5 percnyire található tőlünk, de a nem éppen
fénysebességel közlekedő 15 hónapos leánykámmal,  cirka másfél óra alatt
sikerült odaérnünk.

Már az gyanús volt, hogy amikor beléptünk az apró üzletbe, csak a kollega nője
volt ott, akiről köztudott, hogy minden apró kütyünek tudja a nevét, de szerelni
nem tud! Nem kicsit türelmetlen érdeklődésemre elárulja, hogy a szaki BETEG!
Nem is szándékozik- vagyis de, csak nem megy neki- meg gyógyulni 5 percen belül.
Végső megoldásként ott hagyom a számom, érteítenek ha fellelhető lesz a szerelni
tudó ember...

Hazafelé a manókkal az út még hosszabb, mert a picur már elfáradt, az én vállam
is kezd kikészülni az 5 kilós laptoptól- a beépitett 5 csatornás hangfalrendszer igen
megemelte a súlyát,- de ugy kell nekem, miért nem hívtam fel mielőtt oda mentünk...

Itthon átszereltem a nagy lányom gépét a másik helyére- hogy fog "örülni" ha
haza jön- egy darabig azt használom én is...

NAGYON SZURKOLOK A SZAKINAK, HOGY GYÓGYULJON MEG!!!