Mániákus Mániásoknak...

Dunaújváros, 2011. 06.04.
Interspár parkoló, este 7.30.
A megszokottnál sokkal több ember lézeng a helyszínen, valami készül...
Az emberek között átkacsázva, egyszer csak láthatóvá válik egy apró színpad...
A színpadon, már ott várják a "munka idő" kezdetét a hangszerek, az erősítők,
és mindenféle kütyük.
Felbukkan két ember is erőlködve, de mégis mosolyogva egy nagy,
és nehéznek látszó transzparenst húznak fel háttérnek.
Rajta a szöveg mely a leghátul állóknak is láthatóan hírdeti, itt bizony a
MOBILMÁNIA játszik!
Megkezdődik a hangolás...
Igen azt mondtam hangolás, mert ugye aki élőben, igaziból zenélve,
igaziból énekelve játszik, annak hangolni kell.
Már a hangolás is élmény számba megy, az emberek derűs arccal figyelik
a színpadot,  és közben egyre többen szállingóznak.
Egészen a legifjabb pocaklakótól, a legkevésbé ifjú ősrockerig, minden korosztály
képviselve van.
A Fiúk, felmennek a színpadra, a közönség elnémul...
Elnémul, hogy aztán egy emberként énekeljen teli tüdőből a Mániásokkal együtt...
Amikor a második számnál Joe lép a színpadra, legalább akkora az örömteli moraj,
mint amikor a koncert első percében meglátták Jani J. pinknél is pinkebb polóját.
A hangulat belsőséges, örömteli, bármerre néz az ember, mindenhol mindenki mosolyog,
vannak akik beszélgetnek, a többség énekel, de mindenki derűsen csendesen.
Eme hangulat átragad a Fiúkra is.
Amint eléri őket a közönségtől érkező szeretet, nyugalom, úgy verik vissza mint egy tükör.
Az érzés sokszorozódik.
A hangulat akkor vág a tetőpontjára amikor felhangzik a bűvös, számunkra himnusz első sora:
" 180 kilométer, néha több"
a közönség  együtt egy emberként él, lélegzik, énekel a fiúkkal.
És Joe tudja, már 20-30 éve akárhányszor, akárkitől, felharsan ez a nóta,
itt nálunk ennek a záró sora:
"Dujv mindig várni fog"!
Ma ez különösen igaz, hiszen mi vagyunk az egyetlen még működő
Acélváros!
Bárkit aki ott volt, megkérdeznél, nem tudna mást mondani, mint azt, hogy MÉG!
Én sem tudok mást mondani!
Köszönjük Fiúk!