Hajnal van, és én szokás szerint ébren vagyok.
Ma nem tudom miért kezdtem el írni, általában már kész gondolatokkal
ülök a billentyűk elé. Ez most nincsen meg, csak valami kósza, megfoghatatlan
hangulat, ami kikívánkozik belőlem. Próbálom beazonosítani, kevéske sikerrel.
Az előző napokat alapul véve, mérlegelve a történéseket, és a körülményeket, talán
"téli borongósnak" jellemezhetném a hangulatomat. Csakhogy ezzel az a gond,
hogy nemigen felel meg, - május lévén, - az évszaknak!
Próbálom bejárni a labirintust, - a sajátomat, - hátha rálelek az okra, ami a sötét,
komorságot generálja. De nem találom, okom semmi, család rendben, a közvetlen
környezetemet sem érte baj. Az általános hangulat körülöttem jónak mondható.
A hétköznapi, kisebb-nagyobb dolgaim, haladnak a maguk útján,
nem okoznak gondot.
Lehet, hogy éppen ez az oka a jelen hangulatomnak!?
Nincs előttem akadály, nem találok megoldásra váró feladatot!
Általában mindig akad valami, valami ami probléma, amit meg kell oldani,
vagy ki kell iktatni. Ha nem lenne semmi dolgom a családon kívül, akkor is úgy működnék,
mint egy "vállakozó", igen komoly logisztika kell ahhoz, hogy az ember, kézben tartsa
és működtetni tudja a mindennapokat ott, ahol négy gyerek van. Már ez önmagában
bővel ellát, megoldani valókkal.
Általában.
De most nem. Most a gyermekeim is tökéletesen, probléma mentesen "működnek".
Furcsa jóság az ember. Amikor hegyekben állnak előttem a megoldandó, feladatok,
legyenek azok egészen apró dolgok, vagy éppen, nagyon komoly embert próbáló kihívások,
akkor nincsen gond. Teszem a dolgom, keresem a megoldást, és ha megtalálom akkor
rendbe rakom amit kell... Közben mint sokan mások azt szeretném, ha gondtalanul
élhetném az életemet.
De most, hogy pillanatnyilag minden rendben van, most határozottan nem érzem jól magam!
Kell valami! Valami, amin törhetem a fejem, ami mozgósítani tud!!
Ma nem tudom miért kezdtem el írni, általában már kész gondolatokkal
ülök a billentyűk elé. Ez most nincsen meg, csak valami kósza, megfoghatatlan
hangulat, ami kikívánkozik belőlem. Próbálom beazonosítani, kevéske sikerrel.
Az előző napokat alapul véve, mérlegelve a történéseket, és a körülményeket, talán
"téli borongósnak" jellemezhetném a hangulatomat. Csakhogy ezzel az a gond,
hogy nemigen felel meg, - május lévén, - az évszaknak!
Próbálom bejárni a labirintust, - a sajátomat, - hátha rálelek az okra, ami a sötét,
komorságot generálja. De nem találom, okom semmi, család rendben, a közvetlen
környezetemet sem érte baj. Az általános hangulat körülöttem jónak mondható.
A hétköznapi, kisebb-nagyobb dolgaim, haladnak a maguk útján,
nem okoznak gondot.
Lehet, hogy éppen ez az oka a jelen hangulatomnak!?
Nincs előttem akadály, nem találok megoldásra váró feladatot!
Általában mindig akad valami, valami ami probléma, amit meg kell oldani,
vagy ki kell iktatni. Ha nem lenne semmi dolgom a családon kívül, akkor is úgy működnék,
mint egy "vállakozó", igen komoly logisztika kell ahhoz, hogy az ember, kézben tartsa
és működtetni tudja a mindennapokat ott, ahol négy gyerek van. Már ez önmagában
bővel ellát, megoldani valókkal.
Általában.
De most nem. Most a gyermekeim is tökéletesen, probléma mentesen "működnek".
Furcsa jóság az ember. Amikor hegyekben állnak előttem a megoldandó, feladatok,
legyenek azok egészen apró dolgok, vagy éppen, nagyon komoly embert próbáló kihívások,
akkor nincsen gond. Teszem a dolgom, keresem a megoldást, és ha megtalálom akkor
rendbe rakom amit kell... Közben mint sokan mások azt szeretném, ha gondtalanul
élhetném az életemet.
De most, hogy pillanatnyilag minden rendben van, most határozottan nem érzem jól magam!
Kell valami! Valami, amin törhetem a fejem, ami mozgósítani tud!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése